Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Az aromaterápia története

Az aromaterápia története

Az illóolajok különböző célú felhasználása (terápiás, spirituális, higiéniai és rituális célok) az ókori civilizációkig nyúlik vissza, beleértve az indiaiakat, kínaiakat, egyiptomiakat, görögöket és rómaiakat, akik kozmetikumokban, parfümökben és gyógyszerekben egyaránt használták őket.

Az aromaterápia növényi illóolajok felhasználása elsősorban gyógyulás céljából. Ezek az olajok erősen koncentráltak, és általában a növények virágaiból, leveleiből, száraiból, gyökereiből vagy kérgéből vonják ki különböző eljárásokkal. Különféle módon használhatók, beleértve az inhalációt, a masszázst és a helyi alkalmazást. Az aromaterápiát évszázadok óta használják a fizikai és érzelmi jólét elősegítésére.

Az aromaterápia kezdetei - illóolajok használata az ókorban

Az illóolajok különböző célú felhasználása (terápiás, spirituális, higiéniai és rituális célok) az ókori civilizációkig nyúlik vissza, beleértve az indiaiakat, kínaiakat, egyiptomiakat, görögöket és rómaiakat, akik kozmetikumokban, parfümökben és gyógyszerekben egyaránt használták őket. Az illóolajokat esztétikai élvezetre és a szépségápolásban használták. Luxuscikk és fizetőeszköz volt. Úgy gondolták, hogy az illóolajok növelik például a bor eltarthatóságát és javítják az ételek ízét. 

Az első illatszerek az istenek tiszteletére meggyújtott, illóolajokat is tartalmazó füstölők voltak, az isteneknek tulajdonított gyógyító hatás alapjaként (Parfüm: Per fumum, azaz "a füstön át"). 

Az illóolajok alkalmazása a kezdetektől összefonódik a gyógyítással. Dioscorides az első században írt De Materia Medica című művében írja le az illóolajokat, valamint a gyógyító tulajdonságaikra vonatkozó korabeli hiedelmeket. Az aromaterápia gyökerei több mint 3500 évvel Krisztus születése előttre vezethetők vissza, arra az időre, amikor az aromaanyagok használatát először jegyezték fel az emberiség történetében. Valójában az aromaterápia története elválaszthatatlanul összefügg az aromagyógyászat fejlődésével, amely a kezdeti időkben önmagában is a vallással, a misztikával és a mágiával párosult.

A görög Hippokratész, akit a modern orvoslás szellemi atyjaként tartanak számon, egyértelműen szószólója volt az illóolajoknak gyógyászati ​​célokra. Kellemes illatú tömjént és meleg pakolást írt fel bizonyos betegségek gyógyítására.

Az első hivatalos receptgyűjtemény, az Ebers Papyrus az ókori egyiptomi orvosi ismeretek tekercse már számos illatanyag gyógyászati felhasználását ajánlja, utalásokat tartalmaz az illóolajokra és azok felhasználására az ókori egyiptomi gyógyászatban. Az illóolajok a növényekből kivont koncentrált aromás folyadékok, amelyek a papiruszban leírt gyógykezelések és gyógymódok jelentős részét képezték.

Az Ebers Papyrus különféle gyógynövényi recepteket tartalmaz, amelyek közül sok illóolajokat tartalmaz. Ezeket az olajokat különböző növényekből, virágokból és gyantákból vonták ki, és gyógyászati ​​tulajdonságaik miatt használták fel. Az ókori egyiptomiak hittek ezen olajok gyógyító erejében, és különféle betegségek, például bőrbetegségek, légúti problémák és emésztési problémák kezelésére használták őket.

Az illóolajokat gyakran más összetevőkkel kombinálva használták helyi alkalmazásra vagy inhalálásra szolgáló főzetek vagy kenőcsök készítésére. Vallási és rituális gyakorlatokban is használták őket erős illatuk és az isteni tulajdonságokkal való kapcsolatuk miatt.

Az Ebers Papyrus alapvető történelmi forrás az illóolajok ókori egyiptomi gyógyászatban való felhasználásának megértéséhez, és értékes betekintést nyújt az aromaterápia és a gyógynövények korai felhasználásába.

A középkori ember illóolaj alkalmazása

Avicenna, más néven Ibn Sina, jelentős mértékben hozzájárult az illóolajok használatához és az aromaterápia alkalmazásához. Avicenna perzsa orvos, filozófus és tudós volt, aki az iszlám aranykorában élt a 10. és 11. században.

"Az orvostudomány kánonja" (arabul: "Al-Qanun fi al-Tibb") című híres orvosi enciklopédiájában Avicenna részletesen tárgyalta a gyógynövények, valamint az illóolajok tulajdonságait és felhasználását. "Az orvostudomány kánonja" egy átfogó mű volt, amely egyesítette saját orvosi ismereteit az ókori görög, római, perzsa és indiai orvosok tanításaival. Évszázadokon át az egyik legbefolyásosabb orvosi tankönyv lett mind az iszlám világban, mind Európában.

Az "Az orvostudomány kánonjában" Avicenna különféle módszereket írt le az illóolajok növényekből történő kinyerésére, beleértve a vízgőz-desztillációt is, amely akkoriban már ismert volt. Megvitatta ezen illóolajok terápiás felhasználását különféle betegségek kezelésére és az általános jólét elősegítésére. Avicenna azt is hangsúlyozta, hogy fontos figyelembe venni az egyén temperamentumát és állapotát az illóolajok gyógyászati ​​célú felhasználása során.

Ezen túlmenően Avicenna aromaterápiás munkája során illatanyagokat és aromákat használt a betegek mentális és érzelmi állapotának befolyásolására. Úgy vélte, hogy bizonyos illatok nyugtató hatással lehetnek az elmére, segíthetnek enyhíteni a stresszt és a szorongást, és még a pszichés zavarok kezelésében is segíthetnek.

Avicenna hozzájárulása az orvostudományhoz, beleértve az illóolajok és az aromaterápia ismereteit, jelentős hatással volt az orvosi gyakorlatok fejlődésére az iszlám világban és azon túl is. Műveit latinra és más nyelvekre is lefordították, befolyásolva a középkori európai orvosképzést és gyakorlatot. A gyógynövényekkel és az aromaterápiával kapcsolatos egyes elképzelései még ma is aktuálisak és tiszteletben tartják az alternatív és hagyományos orvoslás területén.

A középkorban az illóolajokat különféle célokra használták, beleértve a gyógyászati, aromás és kozmetikai alkalmazásokat. Íme néhány módja az illóolajok használatának abban az időben:

Gyógyászati ​​felhasználás: Az illóolajokat általában a gyógynövényekben használták különféle betegségek és egészségügyi állapotok kezelésére. Helyileg alkalmazták, lenyelték vagy belélegezték, hogy olyan problémákat kezeljenek, mint a fertőzések, emésztési problémák, fejfájás stb.

Aromaterápia: Az aromás illóolajokat szétszórták vagy illatosított tasakban és pomanderekben használták a levegő minőségének javítására és a kellemetlen szagok elleni küzdelemre. Úgy gondolták, hogy ezeknek az illatoknak mind fizikai, mind pszichológiai előnyei vannak, segítik az ellazulást, oldják a stresszt és javítják a hangulatot.

Parfümök és kozmetikumok: Illóolajokat adtak a parfümökhöz, testolajokhoz és kozmetikai termékekhez, hogy fokozzák illatukat és terápiás tulajdonságaikat. Az illatszerészek és patikusok gyakran bonyolult keverékeket készítettek különféle illóolajok felhasználásával.

Spirituális és rituális gyakorlatok: A középkorban sok kultúrában az illóolajok szimbolikus és spirituális jelentőséggel bírtak. Vallási szertartásokon, rituálékon és tisztítási gyakorlatokon használták őket.

Háztartási felhasználás: Az illóolajokat háztartási tisztítószerekben alkalmazták a lakóterek tisztítására és fertőtlenítésére, valamint a rovarok és kártevők elriasztására.

Balzsamok és kenőcsök: Az illóolajokat más természetes összetevőkkel kombinálva nyugtató balzsamokat és kenőcsöket hoztak létre bőrbetegségekre, sebekre és kisebb sérülésekre.

Kulináris felhasználás: Egyes illóolajokat ízesítőként használtak élelmiszerekben és italokban, bár ez a gyakorlat kevésbé volt elterjedt, mint gyógyászati ​​és aromás alkalmazása.

Fontos megjegyezni, hogy a középkorban az illóolajok ismerete és megértése a hagyományos gyakorlatokon és a gyógynövénytanon alapult. Ezek a gyakorlatok a hagyományos gyógynövény gyógyászatban, az alkímiában és a népi gyógymódokban gyökereztek. Az aromás anyagokkal és alkalmazásaikkal kapcsolatos ismereteket jellemzően nemzedékeken keresztül adták tovább, és különféle gyógyítók, patikusok és gyógynövénytudósok ismerték e területeken szerzett szakértelmüket. 

Európában, a középkorban a kereszténység és a puritanizmus tiltotta az illatszer használatot, ennek ellenére a kolostorokban virágzott az aromaterápia.

Az első „parfüm” Árpádházi Erzsébet nevéhez fűződik: az Aqua Reginae Hungariae (Magyar Királynő vize) egy rozmaringos – citrusos bedörzsölő szer volt, mellyel a királynő reumás fájdalmait kezelte.

Az aromaterápia  korunkban

Az aromaterápia elnevezést először 1928-ban René-Maurice Gattafossé francia vegyész használta, aki azt tapasztalta, hogy a kezén lévő égett seb a rácsöppentett levendula illóolajtól hamar begyógyult. Tanulmányozni kezdte az illóolajok antiszeptikus tulajdonságait.

René-Maurice Gattefossé (1881-1950) francia kémikus volt, akinek nevéhez fűződik az "aromaterápia" (franciául aromathérapie) kifejezés, amely az illóolajok terápiás felhasználását írja le. A franciaországi Lyonban született, és kiskora óta parfümök vették körül. Apja, Louis Gattefossé 1880-ban megalapította az Etablissement Gattefossé-t, és olyan külföldi cégeket képviselt, amelyek illóolajokat, háztartási termékeket és parfümipari alapanyagokat gyártanak. René-Maurice vegyészmérnöknek tanult a Lyoni Egyetemen, és csatlakozott a családi vállalkozáshoz, ahol esszenciális illóolajok és parfümök kutatásával foglalkozott.

1910-ben, miközben a laboratóriumában dolgozott, René-Maurice súlyos égési sérüléseket szenvedett a kezén, miután egy gömblombik felrobbant és lángra lobbant. Égési sérüléseit levendula illóolajjal kezelte, és úgy találta, hogy az segített a sebek gyors gyógyulásában. Ez késztette arra, hogy tanulmányozza az illóolajok gyógyászati ​​tulajdonságait. 1937-ben kiadott egy könyvet, amely összefoglalja munkáját "Aromathérapie" címmel.

A következő évben kiadott egy második könyvet, amely kiegészítette az elsőt: Esszenciális antiszeptikumok, amelyben részletesen ismertette az esszenciák baktericid és mikrobaölő tulajdonságait, és leírta a protokollok összetettségét. Ez a két publikáció 30 éves kutatásról és tanulmányokról számolt be a témában.

A modern aromaterápia egyik úttörője Marguerite Maury francia biokémikus volt. Neki köszönhetjük az illóolajok aromaterápiában való felhasználásának innovatív megközelítését, valamint a személy egyedi alkatán és érzelmi jólétén alapuló, egyénre szabott kezelés gondolatának népszerűsítését.

Marguerite Maury alaposan tanulmányozta az illóolajokat, és érdeklődni kezdett a testre és elmére gyakorolt ​​lehetséges terápiás hatásaik iránt. Úgy vélte, hogy az illóolajok használata nem csak a testi tüneteket kezelheti, hanem hozzájárulhat az érzelmi és pszichológiai egyensúlyhoz is.

Maury kifejlesztett egy aromaterápiás módszert, amelyet „Aromaterápiás kozmetológia” vagy „Aromás kozmetológia” néven ismertek. Ez a megközelítés magában foglalta az illóolajok külső felvitelét a bőrön masszázs útján vagy bőrápoló termékekben, az egyén speciális igényeihez szabott, személyre szabott keverékekre összpontosítva. Úgy vélte, hogy minden embernek egyedi "bőrszemélyisége" van, ezért az illóolajok kiválasztásának az adott egyén bőrtípusán, érzelmi állapotán és általános egészségi állapotán kell alapulnia.

Maury megközelítése az aromaterápiához holisztikusabb és ügyfélközpontúbb volt, mint a korábbi gyakorlatok, és az egyénre szabott kezelési tervek fontosságát hangsúlyozta, nem pedig egy mindenki számára megfelelő megközelítést. Munkássága lefektette a ma „holisztikus aromaterápia” vagy „klinikai aromaterápia” néven ismert alapokat, ahol az illóolajokat terápiás célokra használják, figyelembe véve nemcsak fiziológiai hatásukat, hanem érzelmekre és elmére gyakorolt ​​hatásukat is.

Az 1961-ben megjelent "Az élet és a fiatalság titka" (Le Secret de la Vie et de la Jeunesse) című könyve részletezte az aromaterápia megközelítését, és jelentős népszerűségre tett szert, tovább terjesztve az aromaterápia gyakorlatát Franciaországban és azon kívül is.

Marguerite Maury hozzájárult ahhoz, hogy az aromaterápia a modern idők tekintélyes kiegészítő terápiája legyen, és a személyre szabott kezelésekre és a test-szellem kapcsolatra nagyobb hangsúly kerüljön.

Az aromaterápia ma is népszerű, és számos alkalmazási területe van. A National Association for Holistic Aromatherapy szerint az aromaterápiát számos egészségügyi probléma kezelésére használják.

A legfontosabb alkalmazási területek:

  • Szorongás

  • Depresszió

  • Álmatlanság

  • Izom fájdalom

  • Fejfájás

  • Emésztési problémák

  • Menstruációs problémák

  • Asztma és légúti fertőzések.

Az aromaterápiát a szépségiparban is alkalmazzák, ahol kozmetikumokban és parfümökben használják. Masszázsterápiában is előszeretettel használják, ahol illóolajokat adnak a masszázsolajhoz, hogy segítsenek enyhíteni a stresszt és a feszültséget.

Az aromaterápiában a legnépszerűbb illóolajok a következők:

  • Muskotályzsálya

  • Ciprus

  • Eukaliptusz

  • Édeskömény

  • Geránium

  • Gyömbér

  • Szalmagyopár

  • Levendula

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Aromatherapy
https://www.quinessence.com/history-of-aromatherapy
https://www.stadlerform.com/en/health/aromatherapy/history-of-aromatherapy
https://www.everydayhealth.com/wellness/what-are-essential-oils-a-complete-guide-on-aromatherapy-and-its-potential-health-benefits/
https://www.thebarefootdragonfly.com/aromatic-history-gattefosses-aromatherapie/
https://www.fondation-gattefosse.org/en/rene-maurice-gattefosse/
https://books.google.com/books/about/Gattefosse_s_Aromatherapy.html?id=faQPEZmRlpkC
https://lavillaromatica.com/origen-de-la-aromaterapia/
https://www.fondation-gattefosse.org/en/rene-maurice-gattefosse/
https://www.medicalnewstoday.com/articles/10884

Tartalomhoz tartozó címkék: aromaterápia illóolaj
Az oldal tetejére